Biblia és bölcsészet

Ezért érdemes olvasni kicsit ugye a Philippi levelet szerintem, de szerintem te is így látod, hogy szembesít azzal, hogy milyen nehéz helyzetben is arról beszélni, hogy öröm. Milyen fontos, és akkor egy kicsit majd belemegyünk abban, hogy azért van, Pál Lapostól a szövegben látszódik, hogy nem olyan egyszerű az élete. Óvakodj ezektől, óvakodj azoktól, vannak emberek, akik azért prédikálják az evangéliumot, hogy nekem fájdalmat okozzanak, és Pál Lapost azt mondja, hogy hát ez most nekem nagyon fáj, mert azt az én ellenemre akarják csinálni, de legalább az evangéliumot hirdetik.

És kint a börtönön kívül nem biztos, hogy ezt mondta volna. Sziasztok! A Biblia és bölcsészet podcast 16. adásra következik, amiben folytatjuk a páli leveleket, a Philippi levél lesz a témánk, mivel össze is szeretnénk kötni, ha már az előző börtönlevelekkel foglalkoztunk, akkor nem szeretnénk kihagyni ezt a harmadikat.

Úgyhogy rögtön ez a börtönlevél fogalom és ennek a három levélnek a különleges tanulságai lesz az első témánkát, és adom a szót felé. Igen, csak röviden összegezve, hogy a kolossai levélre elkezdtük. A kolossai levél egy eretnekséggel foglalkozik, Pál Lapostról egy picit ismeretlen gyűlökezetet szólít meg, azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a kereszténynek számára a teljesség, amit Krisztusban nyertünk meg, és a teljesség fölé nem lehet tenni semmit, mint amit majd később a gnosztikusok ígérnek, de Pál Lapostról biztosít bennünket erről, hogy ez nem lehetséges.

Az efézusi gyűlökezete, amiről legutóbb beszéltünk, ugye pedig a hatalom témáját teszi körül, tehát Pál Lapostról azon gondolkozik el, hogy mit jelent a hatalom annak az embernek, aki római állampolgárként a börtönben ül, és ebbig a római birodalom előnyeit élvezte, most meg a hátrányait, és hogy milyen hatalmakkal van küzdelmünk és harcunk, hogyan tudunk harcolni, és Csabi mondta, hogy Isten milyen meggazdagító kegyelentet, hogy a börtönben is érezhetjük magunkat gazdagnak, mert ez Isten meggazdagított Krisztusban, és ugye a Filippi Levél a másik legnehezebb, hogy a börtönben hogyan érezhetjük magunkat örömteli hívő embernek. Hát ez börtön nélkül is néha nehéz, pont ezt beszélgettük Csabival, de szeretnénk örömteli módon beszélni a Filippi Levélről, a mindannyiunknak a személyes nehézségeivel kapcsolatban, hogy mindenkinek a saját nehézsége a legnagyobb, illetve, ami ugye a Filippi Levél főkérdése, hogy milyen magatartásformát vegyek föl az én életemben, mi a motivációm az életemben, hogyan kell viselkedjek, milyen kell legyen az attitűdöm, és nyilván az öröm az első szó, aminek eszünkbe kell jutnia, de majd egy kicsit ezt fogjuk mélyebben kifejteni, hogy pálapostól erről mit és hogyan beszél. Igen, ezek levelek, és a leveleknek van egy kialakult formájuk, pális követ ilyen formák.

Miből állnak ezek a részek? Tehát, hogy eddig nem beszéltünk arról, hogy ez a fajta levélkultúra, amit pálapostól gyakorol, tehát a levélforma, görög levélhez hogyan állt föl. Nagyon sok részt megkülönböztethetünk, de öt alapvető részt láthatunk. Az első rész ugye a köszöntés, én pálapostól, Isten akaratából apostól szólítanak meg titeket Philippiben levő hívők, utána hálátad valamiért, hálátadok Istennek, mikor látom, növekszik a hitetek Tesszalónikába, és az egész világon híremegy.

Utána elmond egy imád, ami azzal a gyülekezettel a közösséggel kapcsolatos. Itt a Philippi levélben, hogy amit az Úr elkezdett bennetek, az véghez vigye, és gazdagítson meg titeket. Utána jön a téma kifejtés, ugye így szoktuk mondani, hogy pálapostól leveleiben még azt megkülönböztetjük, hogy először általában a dogmatikai tanításokat mondja el, és utána tér rá a gyakorlatra, de hát nyilvánvalóan ez a pálapostoli levelekre igaz elsősorban, tehát a hétköznapi levelekre nem feltétlenül, végül pedig a személyes köszöntések jönnek, hogy kinek írta, hogyan írta, kitűtőzlök, Evódiát, meg szintükét intem, tehát hogy ezeket a személyes köszöntéseket, és egy picit Csaboyal megbeszéltük, hogy végiggondoljuk ezt, hogy a levélszerkezet bizonyos értelemben, hogyha egy vallásos, vagy vallástalan közegben is szinte ezt a szerkezetet követi, hát ugye az a kultúra, amiben jövünk, tehát a Bibliából nagyon sok mindent kivett úgy, hogy már nem látjuk, hogy a Bibliából vették ki.

Tehát hogy ezeket a szerkezeteket érdemes tekinteni. Nem mindig termékeny ez a számunkra, hiszen látjuk, hogy nagyon sokszor Efésus levél, ami ilyen enciklikáként is olvasható, ugye a köszöntés szinte annyira hétköznapi, meg távolságtartó, hogy majd elkiüzenetet nem tudunk nyerni belőle, de hogy ezt a szerkezeti formát igyekszik pálapostól tartani, és ezt érdemes észrevennünk, és egy kicsit kifipáljuk, hogy na ez is megvan, ez is ehhez tartozik, és akkor ha egy kicsit pálapostól eltér ebben, mint minden irodalmi kérdésben, akkor érdemes ezzel foglalkozni. Hogy miért tér el, és azzal mit akar mondani.

Igen. Egyszer, tehát ilyen viccesen, hogy miért Krisztus Jézus, és miért Jézus Krisztus máshol? Tehát, hogy teológusként még voltak ilyen gondolatai, hogy ezzel majd egyszer foglalkozok, de ez már túl apró lékos. Érdekesebb volna, hogy mire jutsz el ebben, hogyha ezt megcsinálod.

Csak feltűnik, ez rögtön feltűnik, amikor ilyen kezdő olvasója vagy a Bibliának, hogy még nem annyira teológiai ártas, teológiáig úgy átcsiklasz ezen, tehát úgy törődsz vele. De érdemes odafigyelni, tehát mindenre érdemes odafigyelni, az ilyen olvasása közben, legapróbb változása, legapróbb másra, mert ott lehet, hogy üzen valamit pálapostól, lehet meg csak éppen a gondolata, a másoló másképpen írta. Tehát, hogy Krisztus Jézus, vagy Jézus Krisztus.

Tehát, hogy nem biztos, hogy mindig van ennek teológiai üzenet. Igen, igen. Fontos jellemzője a levélnek, hogy hol született, kiknek íródott, Filippi városa itt jelentős.

Igen, tehát itt azért van egy olyan gondolat, hogy Efézusban írta, az Efézusi börtöni tartózkodás alatt pálapostól a Filippi levélet, és hát nagy megnyugvással olvastam, hogy a Filippi levélvel kapcsolatban nincsenek szerzőségi problémák, egy nagyon tipikus pálapostoli levélnek tartják. Állásak vagyunk, ezért nem kell erre most kitérjünk, de egy kicsit most Filippi városára szeretnék kitérni, és ugye, ahogy beszélgettünk róla, mert ugye maga a podcastnek a neve a Bibliais bölcsészet, ugye én vagyok a bölcsész része, és egy olyan dologról most szeretnék kicsit hosszabban beszélni, és remélem, hogy el tudom úgy mondani, hogy érthető és nem hárasztó lesz. Ugye Filippi városáról a történelem tudásunkból mindannyian emlékezünk arra, hogy egy nagyon fontos csata zajlódott a 42-ben vagy 43-ban, ahol a második Triumvirátus harcol.

Kristus előtt. Meg Krisztus előtt, igen. És ez a Filippi városának az a kapcsolatban lett nagyon fontos, hogy amikor megnyerték ezt a csatát és megnyerték a háborút, akkor Filippi városát Marcus Antonius katonái kapták meg, mint jutalmat a szolgálatukért, és ők telepettek le.

És ugye ez a kolóniák, ezek nagyjából úgy néztek ki, hogy ez a két-háromszáz veterán katona, és az ő családjuk lett a tulajdonosa a városnak, és ők lettek az elitje, gazdasági és szellemi elitben, és ők működtették a várost, és az adók és sok minden hozzájuk folyt be, és ugye amit megtermeltek az ők volt, ez egy nagyon nagy kiváltság volt, ugye ígérten meg a több mint húsz év szolgálat a római légióban, ami nem egy egyszerű dolog volt, és a kolonalizáció, tehát valaki fogalmazott itt, hogy mi isten kolóniája vagyunk a világon. Tehát, hogy valamilyen módon Filippi levélnek az üzenetét érthetjük így is, hogy mi isten kolóniája vagyunk ezen a világon, és ez mit jelent a mi részünkre. És ami miatt elkékeztem ennek, ugye a bölcsészedben, az irodalomtudományban egy nagyon fontos kifejezés a kolonalizáció és a posztkolonalizáció.

Naipul nevű indiai író nyert irodalmi Nobel-díjat a Nagyfolyó Kanyarulatában című művében. Ugye ő egy indiai szerző, de meglepő módon Trinidadban élt egy indiai kolóniának a tagjaként, aki az Indiával való kereskedéssel kapcsolatban tudott jólétet kialakítani magának Trinidadban, és azt írja le a szövegében, hogy neki egy angolok által létrehozott gyarmaton, ahol már csak feketék vannak, és megjelenik ő a családja, mint indiai kereskedő, hogy milyen az életmód. Tehát hogy ugye ez, és ez már elég régóta így van, tehát a kolonalizáció, ez egy nagyon fontos kérdése az irodalomnak, de valójában nagyon fontos kérdése a politikának, és Pál Lapostól én azt gondolom, hogy ebben a szövegben és azért merem ezt kihozni, mert ugye a harmadik részben mondja azt, hogy mert nekünk mennyei polgárjogunk van ebben a világban, és azért, hogy utala miért harcolunk, amit Isten ad nekünk, és az a mennyei polgárjog, és az, hogy a mi testünket az ő dicsőséges testéhez méltóan fog elváltoztani bennünket, és fogjuk megélni a magunk hívő életét.

Tehát ugye börtönlevél Pál Lapostolnak az a kérdése, hogy hogyan éljünk, és hogyan viselkedjünk, és mi legyen a motivációnk egy olyan élethelyzetben, amikor börtönben, vagy most fordíthatjuk így a magunk részén, hogy nagyon beszorult élethelyzetben vagyunk, és akkor tehetjük hozzá, hogy mind kolóniák vagyunk, és a történelem folyamán a kolóniák általában egy picit jobb életben kicsit vezetőbb életet szerepeltek. Tehát ugye a Alkus Antonius katonái még száz év múlva leszármazottjai is voltak Filippinek a vezetői, Filippi városának. Tehát az ő hatalmuk, jólétük abból származik, hogy a bédszüleik száz évvel ezelőtt megnyertek egy csatát.

És még most száz évvel később is másképp öltöznek, másképpen beszélnek, néha még más nyelvet is beszélnek, tehát a latint megtartották. A Filippi gyülekezetnek a tagjai látták és tapasztalták, és lehet, hogy volt ebből a kolóniából is esetleg tag a Filippi gyülekezetben, hogy megéri ebbe az a kolóniához tartozni, mert anyagilag, meg gazdaságilag, meg szellemileg, meg vezetésileg én nekem ez jó. És Pálapostó ugye azért van benne ez a feszültség, ő is élvezte eddig a római állampolgárságnak az előnyét, de most a hátrányát érzi.

Tehát, hogy börtönben van, és ki tudja mikor. Valószínűleg Efézusban, és ha Efézusban írodott, tehát ott az életéért retteg, mert ott agyan akarták verni, tehát meg akarták kövezni, és úgy benekül el utána. Tehát, hogy ami jó volt, azt hogyan kell gyakorolni, és hogyan kell élni.

És a kolonalizáció egy kicsit ilyen szitokszó lesz az irodalomban, mert a kizsákmányolással hozzák összefüggésben, hiszen a kolónia vezetői tagjai, azok nyernek nagyobb jutalmat, meg jobb létben élnek, mint az ország többi része. Ugye a Haiti, erre az egyik jó példa, ugye francia gyarmat volt, elkergették a franciákat, de a Haiti elit az egy kicsit világosabb fekete, de nagyon sötét, mint az, aki ott van, tehát aki a szegény soron lakik magyarul. Tehát nem szeretünk ilyesmire beszélni, de tényleg így van, hogy a bőrszínből látszó vég, hogy ki tartozik az elithez, és ki nem.

Tehát, hogy a kolónia az ilyen feszültség, és ugye Pál Apostolnak ez az egyik kérdése, és ez, amire válaszol is, ugye kicsit most messzebbre megyünk a történetben, hogy Pál Apostol miért nem harcol a világ ellen, miért nem harcol az ellen a berendezkedés ellen, amiben benne van. És aminek az elszenvedője. Aminek egyrészt elszenvedője, másrészt meg élvezője.

Egyik pillanatban megvédi a kivézést, a másik pillanatban meg elszenvedője lesz. Tehát, hogy ő miért nem ment, és neki nem az a, tehát, hogy mi becsatlakozunk abba a kolóniába, ami vezető, hanem az Istentől kapott mennyei polgárjogot Krisztus Jézusban, ez a miénk, és ennek megfelelően, ha mi válaszunk arra, ebben a világban való létre, a kolonalizáció és az életnek az összes nehézségével kapcsolatban, hogy mi Krisztushoz méltóan élünk. Tehát ezért szól a Krisztus Himnusz, és ezért a közepe, hogy így kell élni, és azt a formát, hogy az Úr Jézus azt a formát, ami volt neki, azt kiürísettette, és betöltötte egy emberi formával, és még így is Istennek tetsző módon élt, és lett hatalom mindenek fölött, majd még ebbe egy kicsit jobban belemegyünk, de hogy ez a kérdés, és a fronájn szó, tehát, hogy magatartásviselet, magabiselet, ugye az attitűdnek kerestem a megfelelő magyar fordítását, a magatartásforma, a viselkedés, tehát pálapostól alapvetően nem azt mondja, hogy változtassuk meg a politikai struktúrát, hanem változtassuk meg a saját viselkedésünket és a magatartásunkat.

Tehát aki a börtönben ül, az hiába akarja megváltoztatni a formáját a hatalomnak, annak helyesen arra jut, hogy hogyan változtatom meg a saját viselkedésemet. És akkor Sitlera emlékszünk, aki bentüldögélt a börtönbe, és a rossz gondolatok jöttek belőle. Tehát, hogy ez... Imberze pálnak.

Igen. Nagyon-nagyon imberze, meg mi tudunk még egy-két ilyet mondani, akik itt szervezkedtek, meg itt nagyon rossz irányba mentek el, de hogy azon kell gondolkozni is, hogy a magunk élethelyzetében, hogy a pálapostolnak ez az üzenete a Philippi levéllel, hogy a magunk viselkedését, magatartását kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy ebben a világban az Isten tetszésére legyünk, és akkor azt mondja, hogy a mennyei jutalomért, ugye a mennyei elhívásának a jutalmaért, ugye itt a klészeusz szó szerepel, ami sorsolást jelent. Tehát ugye a görög kultúrában volt, hogy ugye a földeket, amikor kiosztottak, akkor sorsolták.

És nagyon sok múlt azon, hogy ez a sorsolás, a jobb földet kaptad, vagy a rosszabb földet kaptad. Ugye még most is vannak ilyen helyzetek, mikor osztották, visszatták a földeket. Tehát ott is a sorsolás sokat számított, ki melyiket kapta meg a TSZ földjéből, és ugye azt mondja, hogy ilyen jutalmat kapunk, és ennek az a jelentősége, mint keresztíny ember, hogy ez nem rajtunk múlik, hogy melyik jutalmat kapunk, hanem azon, hogy az Isten melyiket adja nekünk.

Tehát, hogy valamilyen módon, ugye Pát Géza bácsire emlékszem, hogy mindig ez volt az utolsó, amikor Hal Bártánit azt mondja, hogy mit kapunk az Istentől képességet, azért nem zugolódhatunk az az ő dolga. Az, hogy hogyan használjuk fel. Tehát, hogy a mennyei jutalom, az a miénk, nem a sorsunkon múlik.

Az, hogy a magunk életében, ebben a földi életünkben ez milyen jutalom, vagy hogyan lesz, az pedig az is az Isten kezében van, és akkor ezzel nem zugolódnunk kell. Tehát Pál Apostol ezzel is a magatartást tanítja velünk, hogy így kell lenni. Tehát, hogy mondjuk azt mondja, mennyi polgárjogunk van, filippiek megnézték, hogy ők a kolónia vezetői, elkülönülnek százei múlva is más ruhákban, más nyelven, máshogyan beszélek, hogy hát jó lenne közéjük tartozni, de ez nem lehetséges, de a mennyei jutalom, az meg mindenki számára adott, és az, hogy Krisztushoz hasonlóan éljen, az is mindenki számára adott, és azt meg az úr adja majd, hogy ezt milyen áldással, vagy milyen bőséggel áldja meg a mi számunkra, és ugye mi válaszunk, hogy ennek az igének a levélnek a fontos gondolata, hogy öröm.

Tehát, hogy öröm legyen az életünkben. Tehát az a boldogság és öröm. Tehát, hogy a kereszténységnek is részint ez a lényege, hogy boldogok és örömtelérfejű.

Lehet mondani, hogy a Bibia szava boldogságra az öröm? Mert használja a boldogságot is, de nem annyira. Bonyolult ez az összefüggés, ezzel szoktam elcsapni, nem tudom a jó választ rá. Tehát, hogy olvastam olyan német ige hirdetés, ahol hosszan elmélkedett a szerző azon, hogy igazán a német nyelv nem tudja visszaadni a boldogságnak azt a formáját, amire gondol a Biblia.

Tehát, hogy a boldogsághoz is csapódik néha ilyen kis anyagi javak, csapódik hozzá egy kis szerencsészség, és hogy nehéz. Tehát, hogy ezeket a fogalmakat nehéz teljesen átültetni arra, hogy mit gondolt a görög kultúrában valaki boldogságnak meg örömnek. Tehát, hogy ezt azt gondolom, hogy muszéj múlva és csak görög Bibliát olvasták, sem tudnám megválaszolni nekem.

De bölcsész vagyok, ezért mindig mondok valamit. Tehát, hogy benne van. Hirdőkultúrában egyszerűbb, mert sálom, és kész.

A sálom is összeteg. Tehát, hogy boldogság, öröm, és hemed, és akkor itt is benne van, ugye, hogy beszéltünk a jutalom, de jó úgy beszéltünk róla, hogy Jórám királyról mondja azt a krónikák végén, tehát a fejezet végén, hogy elment örömtelenül. Ugye a másik kárlőfordításunk elménye részvédtelenül.

Tehát, hogy ott még az a nehézség, hogy ránéztek Jórám királyra, aki két napon át kimondhatatlan szenvedéseken ment keresztül, a bélkizáródás miatt, és ez a fájdalom sem indította meg a népszívét arra, hogy sajnálják a királyukat. Azt mondja, elment örömtelenül. Tehát, hogy ez egy elég csúnya halál volt.

Ugye a Filippi levélhez jó, hogy boldogság, nem boldogság bent ülni a börtönbe, de öröm lehet a szívedbe. Tehát, hogy ez, és pontosan látjuk azokat az embereknek, hogy semmi öröm nincs az életében, pedig mindene megvan. Tehát, hogy azt gondolom, hogy így benne is van, meg nem is meg.

Ezért érdemes olvasni kicsit a Filippi levelet szerintem, de szerintem te is így látod, hogy szembesít azzal, hogy milyen nehéz helyzetben is arról beszélni, hogy öröm. Milyen fontos, és akkor egy kicsit majd belemegyünk abban, hogy azért van. Pál Lapostól a szövegben látszódik, hogy nem olyan egyszerű az élete.

Ovakodj ezektől, ovakodj azoktól. Vannak emberek, akik azért pridikálják az evangéliumot, hogy nekem fájdalmat okozzanak, és Pál Lapost azt mondja, hogy hát ez most nekem nagyon fáj, mert azt az én ellenemre akarják csinálni, de legalább az evangéliumot hirdetik. És kint a börtönön kívül nem biztos, hogy ezt mondta volna.

Igen, a formája azért is ez a helyzet gondolkodása, biztosan. Igen, tehát hogy ugye ezt a kérdést feszegeti, és úgy a Pál Lapost, hogy azt a kérdést teszi föl, és az a szövegnek szerintem az összessége, hogy mi a motivációm arra, hogy szolgáljak? Mi a motivációm? És ugye azt mondja, nekem az élet Krisztus, meghalás, nyereség, és ami nekem nagyon feltűnt, meg ami úgy egy kicsit más podcasteknek legalább a kívülső részét is látva, tehát csak a kírásaikat, hogy tényleg a keresztény, az a kultúra, amiben élünk, nem tud a szenvedésen mit kezdeni, meg a nyomorúsággal. De Pál Lapost valamilyen szinten a nyomorúságot a kereszténység részének tekinti, közös nyomorúságot, azt, hogy a szenvedésben közösséget vállalni.

Ugye Epafroditus egy nagyon komoly betegségből kijön, és Pál Lapostól kéri a Filippi gyűlökezetet, hogy nagyon tisztességgel bánjanak vele. Tehát Pálnak a szívét is embolom megindítja, hogy nem csak azokkal a pásztorokkal, vagy nem csak azokkal a vezetőkkel kell törődni, akik sigeresek, hanem akik álhatatosan szenvedéseket mennek keresztül, és úgy megmaradnak Krisztusban, hogy őket is meg kell tudni becsülni. És tehát, hogy tényleg nem csak az, hogy a szolgálat menjen előbbre, és minden legyen végezve, hanem az emberek megbecsülése.

Van a második feljezetben egy szakasz, amit szeretnék behozni. Van ott egy nagyon sokat emlegetett, de nagyon érdekes paradoxom. Ugye azt írja a Lapostól, hogy félelemmel és rettegéssel munkan jártuk üdvözségeteket, de közvetlenül utána meg egy mert köpőszóval azt mondja, hogy mert Isten az, aki munkájában éltek, mind az akarás, mind a csalákvést, az ő tetszésének megfelelően.

Találtam egy idézetet abilai szenterésztől, egy ezt értelmező idézet. Úgy imádkozom, mintha minden Istenem volna, úgy munkálkodom, mintha minden rajtam volna. Talán megpróbálja megfogni ennek a paradoxonnak a lényegét.

Igen, tehát a Filippi levélnek ez az egyik nehézsége, hogy az üdvözségért munkálkodni kell. Azt mondja, ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvözség jele lesz, mégpedig az Isten től, és azt mondja, hogy nektek nem csak az adhatom meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte. Tehát, hogy az üdvözség és a szenvedés ilyen közegét is mondja a magunk számára, és azt mondja, igen, ezt akartam igazándiból, mert tudom, hogy ez üdvözségemre válik a ti könyörkésetek, és Jézus Krisztus lelkének segítsége által.

Hol van ez? Ez a 1.19. Igen. Tehát, hogy az üdvözségről való gondolkozásunkat is egy kicsit cizellálja a Filippi levél, hogy ez az üdvözségemre lesz. Tehát az üdvözség egyrészt már most, amiénk, és egyszerűen, ami ott van a távolban.

Mennyei utalom, ami ott lesz, amikor majd átváltozunk az ő testére, és akkor már az a szenvedés, ami itt van az életünkben, akkor az már nem lesz, amiénk, de hogy az üdvözségemre lesz, az üdvözségemet munkálja bennem. Tehát ugye ezért mondja, hogy mennyei utalom, hogy kisorsolta azt a földet, hogy az legyen a tied, mondja ugye a szó eredete. Filippiben ezt értik, mert az élet a kolóniája a föld.

De hogy én hogyan dolgozok rajta? Mi történik azzal a földre? Hogy kiaknázom-e? Igen, hirletőként mindig ez, amit szeretnék motiválni az emberekben, hogy az üdvözség lehet, hogy már a tiéd, de az üdvözség legyen már valamiféle nyeresség az életedbe, de ne csak pénz, meg ne csak, mit tudom én, kevésbé beteg élet, vagy szabadulás meg bizonyos nehézségektől, hanem hogy tényleg. Szolgálat, alázat. Igen, hogy ezek legyenek, hogy az üdvözség az valóban nyeresség legyen a számunkra, és ezért mondom, hogy menjél jelhívásának jutalmat, tehát hogy ne abban lássuk a jutalmat, amiben a világ látja, no ha nem utasítunk el az úrtól, hogyha egy kis gazdagságot is ad nekünk, és megköszönjük neki, és hát azért nem kapunk, mert minél többet kapunk, annál kevésbé köszönjük meg az anyagi forrásainkat.

Tehát, hogy magamat ismerve, tehát abból indulva ki. Tehát pálapostól ezekkel mész szembe. És amit még belakartam itt vinni, és ugye az előtte levő, hogy beszélgettünk kicsit a lelkiénekekről, ódákról, hinduszokról, hogy a Krisztushindusznak ez az egyik különlegessége, hogy sűrít, tehát minden nyelvi kifejezésnek, a költészetnek, hogy valamilyen módon sűrítik.

És épp ezért nagyon nehéz, és sőt, nagyon érdekes ebből teológiai tanulságokat kitenni, mert alapvetően Krisztushindusznak az a tanulsága, hogy viselkedjünk, éljünk úgy, ahogy Krisztustól láttuk, és erre törekedjünk egész életünkbe. Tehát maga a szöveg azért ebből bonyolultabb, és belemegyünk abba, hogy mit jelent, hogy Krisztus Isten formájában, morfé, ugye ez mindannyiunk számára ismerős ez a szó, hogy mit jelent ez, és ez ugye ez a morfé, ez kiüresedik ez a tartalom, és akkor egy másik tartalma. A kenózés is ebben a szövegben nagyon benne van, és máshol is benne van ebben a versben, és azt mondja, hogy az mit jelent, hogy magatartásában is embernek bizonyulták, hogy az Úr Jézus emberi magatartását kell utánoznunk, hát nem a mennyei magatartását, tehát a mennyei trónon ül a mi megváltunk, de azt mondja, hogy ezen mit kezdjünk.

És akkor ugye megint a posztmodernitás olyan nevet adományozott, amikor minden névnél nagyobb, és akkor a hebraisták ne figyeljenek, ugye a sém, a név, az az élőisten neve, tehát hogy sokszor így határozzák meg Istenet, még a zsidóságban is, hogy a név, a sém, tehát minden névnél nagyobb. És ez nyilván nem a zsidóság, meg a zsidó gondolkozás ellen van, hanem azt mondja, hogy Krisztus mindenkitől nagyobb, az ő neve az a legnagyobb, és akkor hozzátesszük, de hát ez hogy lehet, hát Istené, ugyanaz, tehát hogy ezt csak költői eszközökkel lehet kifejezni. Sokszor ugye, a teológia belemegy abba, hogy a költészet kifejezéseit fogalmazza meg és próbáljon egy ilyen dogmatikai igazságot kihozni belőle, akkor nagyon nehéz dolga van, mert a költészet szabada arra, hogy ilyen dolgokat kimondjon, és a másik, ami nekem ott van a történetben, ellentétben Ephésusnál és Kolossénál, ahol csak a mennyei és a földi dolgokat emlegeti.

Azért, mert hogy éppen ezek a problémák az Ephésusnak, meg Kolosséban, hogy a sátrándolgait is kezdik emlegetni, és akkor mondja Pál, hogy vele nem törődünk, mert a mi dolgunk a mennyei és a földi dolgokkal van, a sátrándolgai az meg az a ne törődjetek. És így igyekszünk így gondolkozni erről, de itt meg költészet, hogy teljesség legyen kívül ez, hogy az egész világot, hogy Isten uralkodik, hogy előttem, hogy minden nyelv, bárki, mindent érd, tehát a mennyei, aki, tehát a földi, aki és föld alatti, aki, tehát hogy annak a világnak a teljes képét mutatja. Tehát, hogy ezért azt szeretném ezzel röviden kifejezni, hogy amikor költészettel, nyilvánvalóan költészettel találkozunk a Bibliánkba, akkor legyünk abban magabiztosak, hogy amit elmond, az jó és jót fejez ki vele, csak nem biztos, hogy dogmatikai igazságokat kell abból levonni.

Vagy pedig nagyon-nagyon visszafogottan és nagyon óvatosan, mert a költészek, mint hogy el szoktam, hogy bölcsészek bátrak és mernek mondani bármit, teológusok meg visszafogottak, mert tudják, hogy Istenről mégsem mondhatok bármit. Tehát, hogy ez amire pálapostan is itt van, hogy ebben gondolkozik, hogy mit. És akkor a negyedik végén Háló Gyuszi közös jó barátunk, hogy fogalmazta a mennyei mantrának, vagy nem is tudom, valami ilyesminek, hogy ami jó, ami tiszta, ami igaz, és hogy ez.

Tehát, hogy a hívenben erre, hogy ezek a dolgok járjanak az agyunkba. És ugye itt is megint azt fejezi ki, hogy fogad több is bejönni az agyunkba, de az igyekezzünk alt. Pozitív pszichológia, erre nagyon rászám.

Igen, de hogy azért, hogyha belegondolsz abba, hogy megítélt, hogy mi az igaz, mi a tiszta, mi a szent, mi a jó, tehát, hogy Isten nélkül nem lehet. Vagy lehetni lehet, csak az félre visz. Tehát, hogy pálapostanak én magamban egy picit így fogalmaztam meg, hogy a börtön ebből a szempontból jó.

Tehát, hogy egy kicsit leegyszerűsített a képet, és a szolgálatnak az a rohanása, amiben benne van, az nem mindig segíti átgondolni azt, amit tanítunk, meg amit prédikálunk, és Isten ezért néha ad ilyen időszakokat az embernek, hogy átgondolja. Tehát nem jó ez, meg nem. És pálapostul is valamilyen módon, meg szoktam kapni, hogy kiosztom pálapostot, de nem kiosztom pálapostot, hanem mivel ő is emberi szolgálattevő volt, még ha az egyik legkülönbb is közülünk, hogy neki is kellett az, hogy ó, mit is prédikálok? Ó, mi is a témám? És akkor átgondolni, és végig gondolni, hogy igen, úgy szeretnék élni, ahogy Krisztus él, igen, arra az állampolgárságra türegszem, nem a rómaira, amirek van haszna, meg van kár, hanem menje ire.

És ugye sokféleképpen, és nagyon érdemes epafroditosznak a gondolatát tenni, és amiből tanulunk, hogy pálapostul azt mondja, hogy lehet, hogy kint a börtönben nem becsülném meg epafroditosz szolgálata. De így, ú, mennyire örül, hogy halljam, hogy meggyógyult. Hú, de jó, hogy az út konyarult rajta.

Hú, becsüljétek meg, Filippiek. Tehát, hogy magamból indultam ki, hogy néha hogyan állunk a szolgatásokhoz, meg a másik emberhez, és amikor látjuk, hogy a nehézségben, ős ugyanabban nehézségben vagyunk, annyival könnyebb, könnyedetes, meg kegyelmesnek lenni, meg jó gondolatúan, nem? De miért kell hozzá ezt, tehát hogy mi a fölteszünk, de ilyenek vagyunk. Egy másik kiemelkedő szakasz számomra a harmadik fejezetben a 8-9 tizedik vers, most ezt nem olvasom fel, csak a Kiszus ismeretének páratlan nagyságáról beszél itt Filippi levélben az alapostól, és szeretném pározomban hozni a II.

Mózes 33-mal, amikor Mózes beszél az úrral, és lejreszkedik a felhoztót, megáll a sátor bejaratánál, és Isten dicsőségének a megjelenése ez, és nagyon érdekes, hogy maga az úr visszafogja az ő páratlan nagyságát, hogy mi tudjuk az ő ragyogását valamennyire ebben a visszafogott formában is látni, vagy érzékelni, és ne égesse ki a szemünket. És az a tanulság itt nekem, hogy erre van szüksége Isten népe, minden vezetőjének, hogy lássa ezt a nagyságot, és tudja közvetíteni, merítsen ebből, ne megriassza, hanem teremtő erő legyen az ő lelkében, és aztán ezt adja tovább. Igen, tehát hogy ez a sátor előtt, és bemegy a sátorba, az a kép ugrott be nekem most a Mózes első könyvéből, amikor Ábrám kiáll a sátor elé, és megérkeznek a vendégek.

És hát magyarázók ahogy mondják, hogy ki az úrnak, ki az úrangyalának, ki hogy interpretálja, magyarázza ezt a történetet. És néha így látjuk a szent sátor előtt is, hogy ott megáll előtte, és mondjuk várom, hogy találkozzak Istennel. Tehát ugye ezek ilyen lehetetlen küldetések, mert Isten szellem, és nem tudunk találkozni úgy vele, meg ezt nagyon visszafogottan mondjuk, de ha nem vagyunk érzékenyek az Isten szentségére, vagy az Isten jelen létére, ilyen nagyon sokszoros áttételen keresztül, ahogy

(This file is longer than 30 minutes. Go Unlimited at TurboScribe.ai to transcribe files up to 10 hours long.)